 |
Korláton
született református lelkész gyermekeként Kováts
Mihály, a kémia
magyar úttörője. Orvos, akadémikus. A nyelvújítás
mozgalmához csatlakozva számtalan magyar orvosi, kémiai, botanikai
szakkifejezés kitalálása fűződik a nevéhez. A sárospataki
kollégiumban, majd Lőcsén végezte elemi és középiskolai
tanulmányait. Utóbbi helyen "második Bibliothekarius"
is volt egy évig. Diákoskodása után a losonci
református gimnáziumban tanított négy esztendőn át, saját vallomása
szerint "Publice Logicát, Ontológiát, Oratoriát,
Pura Mathesist, Practica Geometriát, Latán (!) Literaturát, Római
Antiquitást" - Kováts Mihály sokoldalúsága ezen
felsorolásból
is kiderül. Majd a pesti egyetem hallgatója lett (1789),
ahol kiváló tanulmányi eredménye miatt már harmadéves korában
az élettan tanársegédévé nevezték ki. 1791-ben
orvosi diplomát szerzett. Ezután Bécsi, németországi, svájci,
hollandiai egyetemeket, kórházakat látogatott sorra. Hazaérkezése
után (1795) a pesti orvosi kar
tagja lett, közben az egyetemen is tanított. Orvosi munkája mellett
kémiával és ásványtannal foglalkozott. Részt vett a magyar tudományos
és orvosi nyelv kialakításában, szoros barátságba került Kazinczy
Ferenccel és Szemere Pállal. Jelentős ismeretterjesztő
munkássága során próbálkozott a szaknyelv fejlesztésével. Orvosként
szívós, de sokszor eredménytelen harcot vívott a tudománytalan
nézetek ellen. A Magyar Tudós Társaság 1832-ben
levelező tagjának választotta, illetve ugyanekkor a jénai Ásványtani
Társaság is oklevéllel tüntette ki. A szabadságharc után Mezőcsátra
költözött, és ott is halt meg 1851. június 22-én.
Kortársai
feljegyzései szerint csak könyvben volt hajlandó közzétenni tudását,
egyetlen cikke, tanulmánya sem jelent meg folyóiratban.
Első
könyve Szükségben való és segedelem tábla a vízbe fúlt, megfagyott
és holtan születni látszott kisdedekre nézve címmel 1798-ban
Pesten jelent meg.
A
következő 1799-ben Az emberi élet meghosszabbításának mestersége
címmel. Ez utóbbi Christoph Wilhelm Hufeland munkájának átdolgozott
magyarra fordítása.
Legfőbb
munkája a Chémia vagy természettitka című könyve,
mely lényegileg F. A. C. Gren hallei egyetemi tanár Grundriss
der Chemie (1796) című könyvének fordítása.
Ezen mű kötelező tankönyv volt a pesti egyetemen, azért magyarította,
hogy a diákok magyarul tanulhassanak belőle. Az 1807-1808-ban
megjelent mű négy kötetből állott; és először ismerteti a kémia
egészét magyar nyelven. Előszavában ezt írja: "Én jeget törtem,
mert a legelső magyar Chemiát írtam. Mindent tsupán magamnak kellett
legelőször kikeresnem a nyelv kebeléből." "A magyarnak
mind a nyelve, mind az esze alkalmatos arra, hogy a tudományokat
magyarul tsepegtesse kedves magzatjainak az elméjekbe... mert
ha igaz lészen, hogy magyarul írhatni Chemiát, akkor igaz lészen
az is, hogy magyarul minden tudományt írhatni, tudva lévén, hogy
a Chémia a legújabb és a legnehezebb tudomány" - olvashatjuk
a könyvben. Az első kötetben a kémiai műveleteket ismertetve Kováts
lesújtó véleményt mond az alkímiáról: "Az alchémiának semmi
egyéb atyafisága nints a Chémiával, hanem hogy neveik hasonlók.
Az igaz, hogy az alchémia anyja a Chémiának, de mit tehet arról
a' leány, hogy az anyja bolond." A második kötetben Kováts
az ásványi és növényi savakról ír, a harmadikban az állati testben
levő anyagokkal, a negyedikben a fémekkel foglalkozik. Új kifejezéseket
keresve például a kémikust "titkáts"-nak, a hidrogént
"víztárgy"-nak, az oxigént "savanyító"-nak
nevezte. Szavai jellemzően nem maradtak meg, és bírálták is miattuk
A
hirtelen halál veszedelmeiben való segedelem,
amely később szerbül és szlovákul is megjelent. (Pest,
1820)
Lexikon
Mineralogicum enneaglottum címmel 1822-ben
megjelent kilencnyelvű ásványtani szótárának kifejezései erősen
hatottak a magyar kémiai szaknyelv kialakulására.
Az
Értekezés a himlő kiirtásáról című könyvében a himlő
elleni oltásokat népszerűsítette, melynek korai szószólója volt
(Pest, 1822)
Medicina
forensis (Pest, 1828) ami az első magyar
törvényszéki orvostani tárgyú munka a táblaíró, bíró, ügyvédő,
törvénytudó, törvénytanuló, orvos, tanuló orvos urak számára.
Antiorganons
(Pest, 1830),
A
gyógyszerészettel foglalkozott a Magyar patika (Pest
1838), melyet "a falusi külorvosoknak, földesuraknak és lelki
tanítóknak" szánt.
Háromnyelvű
természethon titoktan orvostudomány műszótára I-VIII. rész (Buda,
1845-48).
Mintegy
740 kötetből álló könyvtárát a sárospataki kollégiumra hagyta.
A mezőcsáti temetőben lévő fekete márvány síremlékén
a következő felirat olvasható: "Itt nyugszik tekintetes
KOVÁTS MIHÁLY kétszeres orvosnagy, Pest, Borsod, Abaúj, Zemplén,
Szathmár, Máramaros vármegyék táblabírája. Több bel-és külföldi
tudós társaság tagja. Született Abaúj-Korláton 1762. jún.7. Meghalt:
1851. jún.21."